- Ha baj van, nyomd meg a gombot, és bújj el. Semmiképp se harcolj, mert abból még bajod is lehet! Főleg ezzel a kézzel- nézett fintorogva a bekötött karomra.- Az üzenet eljut minden védelmezőhöz, és így fel tudnak készülni a támadásra!
A kis kütyü szürke volt, míg a rajta lévő gomb nagy és piros. Óvatosan mendegéltem a folyosón. Egyszer csak hangokat hallottam. A hangok mélyek és férfiasak voltak. Elbújtam, és a szerkezet hátulján lévő kis monitoron figyeltem őket. A kezükben fegyver volt, a ruhájuk nem hasonlított egy védelmezőjére, és még a bevonulásuk se volt barátságos. Megnyomtam a gombot, majd próbálátam minnél jobban láthatatlan lenni, nehogy észrevegyenek, mert fegyver nélkül nem sokra megyek ellenük.
Egy halk csörrenést hallottam a hátam mögül, megfordultam és mire sikíthattam volna, addigra lefogtak, és a szám letapasztották. A fejemen egy nagy koppanást éreztem, majd minden egyre sötétebb lett. Éreztem, hogy a végtagjaim kezdenek elzsibbadni, majd már egyensúlyozni sem tudok.
***
Ania barlangjának az egyik szobájában ébredtem, ahol nem volt senki. A fejem nagyon fájt, de fittyet hányva rá lementem a gyógyító szobába. Megtaláltam Aniát, és még egy csomó embert, akik feküdtek, és nem csináltak semmit. Néhányan nyöszörögtek, de voltak akik egy hangot sem adtak ki.
- Itt meg mi történt?- kérdeztem Aniától.
- Itt mindig csak a baj történik, ezekkel a fiatalokkal- susmogott.- Mit is mondtál szívem?- kérdezte bájos hangon, egy gyors mosoly keretében.
- Csak azt kérdeztem, hogy ezekkel meg mi történt?
- Tegnap amikor jöttek a Németek, harcolni kezdtek a védelmezőkkel, és hát megnyertük a csatát, de hát mit is mondjak... Nem a legjobb körülmények között.
- És Roxan hol van?- kérdeztem.
Ania egy pillanatra megállt, majd rámnézett.
- Innét a negyedik sorban- mondta, majd szomorúan folytatta a munkát.
Odaszaladtam az utolsó előtti sorhoz, majd Roxan ágyához. Szegény arcán egy nagy vágás volt, amin látszott, hogy nem lehet kellemes érzés.
- Hazel!- nyitta ki a szemét, majd felült, hogy átölelhessen.- Jönnek új védelmezők- súgta a fülembe, majd újra lefeküdt.
- Mennyien?- kérdeztem, s közben töltöttem neki egy pohár vizet.
- Tizennégyen, vagy tizenheten? Nem is tudom, hogy Ania mit mondott.
Kicsit még beszélgettünk, majd kiderült, hogy most katonák őrzik a kincset, addig, ameddig a legtöbb védelmező fel nem épül.
- Segíthenél Aniának- mondta, miközben borogatást tett a vágásra.- Szegényre annyi munka hárul!
- Renben, megyek is- mondtam, s elindultam Ania felé.
- Miben segíthetek?- kérdeztem Aniától.
- Ha csinálnál kenőcsöket, az nagyon jó lenne. Egy tálba tegyél legalább öt féle gyógynövényt, kétféle gyógyolajat, majd addig keverd tűz felett, míg kenőcs állaga nem lesz. Aztán kiszedheted belőle a nagyobb gyógynövényeket- mondta, s már ott sem volt.
Odaszaladtam az utolsó előtti sorhoz, majd Roxan ágyához. Szegény arcán egy nagy vágás volt, amin látszott, hogy nem lehet kellemes érzés.
- Hazel!- nyitta ki a szemét, majd felült, hogy átölelhessen.- Jönnek új védelmezők- súgta a fülembe, majd újra lefeküdt.
- Mennyien?- kérdeztem, s közben töltöttem neki egy pohár vizet.
- Tizennégyen, vagy tizenheten? Nem is tudom, hogy Ania mit mondott.
Kicsit még beszélgettünk, majd kiderült, hogy most katonák őrzik a kincset, addig, ameddig a legtöbb védelmező fel nem épül.
- Segíthenél Aniának- mondta, miközben borogatást tett a vágásra.- Szegényre annyi munka hárul!
- Renben, megyek is- mondtam, s elindultam Ania felé.
- Miben segíthetek?- kérdeztem Aniától.
- Ha csinálnál kenőcsöket, az nagyon jó lenne. Egy tálba tegyél legalább öt féle gyógynövényt, kétféle gyógyolajat, majd addig keverd tűz felett, míg kenőcs állaga nem lesz. Aztán kiszedheted belőle a nagyobb gyógynövényeket- mondta, s már ott sem volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése