5. fejezet- Adele

Hali!
Tudom, hogz már rég írtam ezért bocsánatotokat kérem! Egy új designel kedveskedek, és mostmár fel lehet iratkozni, és van chat is! Jó olvasást!

Beledobáltam egy tálba a gyógynövényeket, majd belelöttyintettem egy kis gyógyolajat. Kevergettem, míg olyan, nem is kenőcsös, hanem inkább zselés állagú lett. Kihalásztam a nagyobb gyógynövényeket, majd még egyszer jól átkevertem, biztos ami biztos.
Körbejártam az nyöszörgő betegek között, és átkentem a fertőző sebeket, majd bekötöttem őket. Voltak páran, akiket csak egy-két karcolás ért, nekik egy más féle kenőccsel kellett bekennem a sebüket, olyannal, amit Ania készített.
Halkan lehetett hallani, hogy valakik beosontak az ajtón. Felemeltem a késem, odamentem az ajtó mögé, majd vártam, hogy ki fog támadni. Egy hasonlú korú lány csapta ki az ajtót, mint én, majd egyenesen Aniához szaladt. Nagy öleléssel köszöntötte, majd elkezdett áradozni ay utázásáról. Kis idő után egy másik lány töretett be idegesen, majd jól leordította a csajt. Nagy civakodás, veszekedés csapkodás, majd elmentek egymástól jó messzire. A kisebben láttam a meglepődöttséget, mintha nem számított volna a veszekedésre, míg a nagyobb lány arca- szó szerint- bevörösödött. A szemeivel úgy nézett, mintha kedve lett volna ott helyben kinyírni mindenkit. Kiszaladt, majd pár perc múlásával még három védelmezővel tért vissza. Ania mindegyiket nagy örömmel fogadta, majd a fiúkat kiküldte őrködni, a lányoknak pedig kiosztotta  a feladatokat, amiket el kell végezni a sebesültek között, vagy a barlang körül.
Folytattam tovább a munkámat, és segítettem a betegeknek. A kisebb lány odajött hozzám, majd bemutatkozott:
- Szia. Adele vagyok, a védelmezők testvére- mondta úgy, mint egy öt éves kislány ay oviban.
- De cuki! Bocs, de nekem dolgom van- mondam kissé lenézően, majd mentem tovább. Adele nem távolított, sőt rendesen tapadt rám.
- Mi vagy te? Valamiféle bolha?- néztem rá felhúyott szemöldökkel.
Igazából nem tudom miért viselkedtem így vele, hisz semmi rosszat nem mondott, csakhát így jött ki. Pont akkor fájt a fejem, és semmi kedvem nem volt a vékony kis hangját hallgatni. Olyan, mint amikor a macska nyávog... Kiráz tőle a hideg!
- Mire célzol?- nézett rám úgy, mint aki nem tudja, hogy mi az a bolha.
- Arra, hogz tapadsz- mondtam.- Még a tisztes távolságot sem tartod meg- folytattam, majd odébbtoltam, hogy ne cuppanjon rám annyira.
Egyfolytába csak jött utánnam, amíg elegem nem lett belőle.
- Idefigyelj! Idegesíts mást! Nekem fontos dolgom van!
Szomorú képet vágott majd elindult kifelé.
- Várj! Velem lehetsz, ha segítesz.
- Rendben- mondta, és már is szaladt nekem segíteni.
Mindenkinek bekötözte a sebét, és segített nekem kenőcsöt csinálni. Egy darabig elvoltunk, amíg Ania oda nem szaladt hozzám.
- Nagy baj lenne ha be kellene menned? A katonáknak dolguk van és már van annyi védelmező, hogy ne legyen gond. Te is kellesz!- mondta, és a kezembe adott pár fegyvert.
- Rendben- mondtam, elvettem a fegyvereket, és már szaladtam is.
A barlangba érve találkoztam Adele testvérével.