2. fejezet- A golyó

- Hazel- mondtam.
- Maja- nézett rám nagy szemekkel.- Te vagy az új lány, mi?
- Az egyik- mosolyogtam.
- Mért? Többen vagytok?- nézett rám ilyedt szemekkel.
- Én meg a nővérem, Roxan.
- KUSS!- mondta, és elbújt.
Tudtam, hogy valaki jön, ezért én is elbújtam az egyik oszlop mögé, és elővettem egy késemet és egy pisztolyomat. Óvatosan leskelődtem, majd megláttam Roxant.
- Maja előjöhetsz- mondtam, és odamentem a nővéremhez.-Ez ki?- kérdeztem, és a mellette álló lányra néztem.
- Fabienne, az őrtársam- mosolygott,
- Hello!- mondta flegmán Fabienne.
- És ő ki?- mutatott Majára.
- Maja vagyok. És ha lehet, befejezhetnénk ezt a kis bájcsevejt, és figyelhetnénk a kincset- mondta, és már ment is a kincset lesni.- Lányok, gyerünk!
Követtük Maját, és lecsúsztunk egy kötélen. Egy őrült pasa lődözött össze-vissza, és folyamatosan a kincs felé haladt. Egy csomó védelmezőt lelőtt. Maja hátulról odalopakodott, és belé dobott egy kést. A pasi lerogyott a földre, de még egy utolsó lövésre volt ideje. Felkapta a pisztolyát, megcélozta Maját, és lőtt.
- Maja vigyázz- ordítottam, majd eléje ugrottam.
A golyó eltalált, méghozzá a kezemen. Leestem a földre és néztem, ahogyan folyik a vérem, végig a padlón. Roxan odaszaladt hozzám, de nem tudott mit tenni. Sírásba kezdett, és csak folyton azt mondogatta, hogy tarts ki, tarts ki!
Fájdalmamban néha nyöszörögtem, de próbáltam erős lenni. Lehunytam a szemem, hátha úgy jobb lesz.

***

Mikor felébredtem, egy furcsa barlangban találtam magam, egy szép ágyon. Az ágytól nem messze egy kis tavacska volt, ami körös körül gyógynövények nőttek. Nem bírtam felállni, hogy jobban körülnézhessek, és megkeressem Roxant, és a többieket, ezért megkértem az ott álló kínai nőt, hogy segítsen felülni.

- Most még nem szabad felülnöd, mert még túl gyenge vagy. Miután jobban leszel, felkelhetsz, sőt majd még járni is megpróbálhatsz, de addig nem! Nem kérsz vizet, vagy valamit?

- Ha lehet, akkor szeretném, ha itt lenne Roxan- mondtam, s közben az ajtóra néztem.

- Mindjárt idehívom! Te addig maradj fekve!- mondta és már el is viharzott.
Míg vártam, óvatosan megnéztem a sebemet. Véres volt, és csúnya. A golyó már nem volt benne, de a helye még ott volt.
- Fúj- mondtam és már oda se néztem.
A lányok bejöttek a szobába, leültek a nem messze lévő díszes ülőgarnitúrára.
- Most egy darabig nem védelmezheted a kincset- mondta Roxan, de közben nem nézett a szemembe, mert tudta, hogy ki fogok borulni.
- Az nem lehet!- mondtam felháborodottan.- Nekem ott kell lennem, és vigyáznom a kincsre! Hogy gondoltátok ezt?
- Figyelj, jobb lesz ez így! Nem kell aggódnunk, hogy megfájdul a karod, vagy bajod esik. Rossz kézzel hogy akarsz harcolni, ha egyik kezeddel lősz, a másikkal kést dobsz. Ha csak nem a pisztolyod töltöd!- mondta, s közben szúrós szemekkel nézett rám.
- Mi a francnak ugrottál elém?- kérdezte, az eddig csenben ülő Maja.
- Te nem tetted volna meg értem?- néztem rá kutyaszemekkel.
- De- motyogta.- De akkor is! Így olyan, mintha az egész az én hibám lenne!
- Nyugi már! El leszek itt, ha nagyon muszáj.
- A csajok elfelejtették bemutatni! Ez itt Ania. A gyógyítód- mondta Fabienne, s közben a gyógyítóra mutatott.
- Ne félj, nem lesz itt bajod!- nézett rám Ania.